Magyar gondolatok Amerikából

Üdv újra. Még   két hetem   van hátra és indulok. Egyre jobban várom, egyre jobban izgulok, de próbálok minden pillanatot megélni itthon, hogy amikor majd a másik kontinensen leszek ne kelljen a lelkiismeretemmel vívódnom, hogy miért nem használtam ki az utolsó heteket itthon... Az utóbbi pár hétben, igyekeztem minél több időt tölteni azokkal az emberekkel akiket szeretek, és a családomon is éreztem, hogy ők is igyekeznek a kedvemben járni, ahogy csak lehet. Celiával szintén sokat beszéltünk, és hála a kedvenc közösségi oldalunknak, megismerkedtem az unokaöccsével is,  Christopherrel, aki annak ellenére, hogy nem mutat többet 17-nél, a bemutatkozójában kiemelte, hogy 23 éves.  Vele talán egy picit könnyebb kommunikálni, mint Céliával, mert nem beszél annyira választékosan, és így sokkal könnyebben megértem. Bár a rövidítésekkel még bajaim vannak, de már kettőt megtanultam: BTW= By The Way BBL=Be Back Later Szóval Chrissel elég sokat beszélünk, és érzem magamon, hogy most