Magyar gondolatok Amerikából

Kedves Emberkék, Nem tudom, mi történik, talán gyorsabban forog a Föld, de az idő olyan gyorsan telik mintha kergetnék. Hétfőn zsörtölődve felkelek, elmegyek suliba, hazajövök, tanulok, lefekszek, s tádá már péntek is van...A hétvégékről ne is beszélve, ami fél óráknak tűnnek. Az a furcsa, hogy azt mondják, hogyha az ember jól érzi magát akkor az idő hamarabb telik, de én ha rosszul érzem magam is hamar telik, úgyhogy...?! Sokan kérdezték tőlem, hogy mikor megyek haza, sokan hitték azt, hogy ez csak egy kis kiruccanás, és nemsokára otthon is leszek. Ha így telik az idő, valóban csak egy KIS kiruccanásnak fog tűnni,  mikor JÖVŐ ÉV JÚNIUSában hazaérkezek, és visszatekintek erre az egy évre, amit itt töltöttem. Szeptember hatodikán lesz két hónapja, hogy itt vagyok, persze ha a napokra, hetekre gondolok, nem tudom, hogy telhetett el, s olyan mintha még csak most érkeztem volna. Ha viszont a szüleimre,barátaimra gondolok, akkor olyan mintha ezer éve nem láttam volna őket, ezer éve n

Kedves olvasóIm! Büszkén jelenthetem be, hogy megettem az egész pizzát. Hogy ez mit is jelent? Nem, ez nem valami Texasi szólás, aminek ezer más értelme van. Ez simán azt jelenti, hogy amióta itt vagyok előszőr fogyasztottam el az iskolában kapott ebédemet. :)) LEHET, hogy ez nektek nem olyan nagy szám, de ha azt a kaját kellene egyétek, amit a suliba adnak , akkor ti is pont úgy csodálkoznátok ezen ahogyan én tettem. No de aki azt hitte, hogy ennek a címnek valami mélyebb értelme is van, az sem tévedett sokat. Az, hogy megettem a pizzát, valahol azt is jelenti, hogy egyre jobban kezdek hozzászokni ehhez az ételhez, és minden máshoz ami itt van. Valamelyik nap azon kaptam magam, hogy azt a chipset eszem, amivel Celia még az első napokban kinálkodott, és az első falat után éreztem, hogy jobb ha le se nyelem, de mostmár úgy eszem, hogy majdnem megfulladok. MERT FINOM?! Úgyhogy, lassan, nagyooooooon lassan, de biztosan kezdek hozzászokni az itteni ételekhez, és azt hiszem olyan dolgo

Újra itt:) No hát kedves otthoniak, akik még süttetitek a hasatokat otthon(vagyis nagyon azért nem süttethetitek, mert ahogy hallottam, otthon elég hideg van),én büszkén jelentem be, hogy túl vagyok az első iskolai hetemen amerikába , ééééés fele annyira sem volt nehéz mint amire számítottam. Az első nap, azt hittem sosem fog véget érni, de ahogy teltek a napok, egyre jobban belerázodtam a dologba. Persze a reggelek nem könnyűek, és még mindig zsörtölődve kelek, de mit is várhat az ember az első iskolai héttől?! Itt teljesen más az iskola mint otthon. Először is, fél kilencre kell menni...Jóóóó tuuudom, az a fél óra nem olyan sok, de azért jobb mint a semmi. Természetesen ennek is megvan a hátránya, hiszen négyig vagyunk suliba. A szünetek öt percesek , szóval semmi pletyka, semmi nyali-fali, mindenki igyekszik odaérni a teremhez, mivel öt épület van, úgyhogy szedni kell a lábad, ha el akarsz érni az órára. Mivel mindenki fut, igyekszik, párszor mondjuk letaposnak, neked men