Magyar gondolatok Amerikából

Üdv újra. Még   két hetem   van hátra és indulok. Egyre jobban várom, egyre jobban izgulok, de próbálok minden pillanatot megélni itthon, hogy amikor majd a másik kontinensen leszek ne kelljen a lelkiismeretemmel vívódnom, hogy miért nem használtam ki az utolsó heteket itthon... Az utóbbi pár hétben, igyekeztem minél több időt tölteni azokkal az emberekkel akiket szeretek, és a családomon is éreztem, hogy ők is igyekeznek a kedvemben járni, ahogy csak lehet. Celiával szintén sokat beszéltünk, és hála a kedvenc közösségi oldalunknak, megismerkedtem az unokaöccsével is,  Christopherrel, aki annak ellenére, hogy nem mutat többet 17-nél, a bemutatkozójában kiemelte, hogy 23 éves.  Vele talán egy picit könnyebb kommunikálni, mint Céliával, mert nem beszél annyira választékosan, és így sokkal könnyebben megértem. Bár a rövidítésekkel még bajaim vannak, de már kettőt megtanultam: BTW= By The Way BBL=Be Back Later Szóval Chrissel elég sokat beszélünk, és érzem...

A világlátás nagy nevelőiskola; nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet, és kiírtja az előítéleteket.               Bengt Daniellson  Tényleg így lenne? Ha igen, akkor talán ez lehet a válasz arra a kérdésre, hogy miért is akarok Amerikába utazni, és cserediákként élni egy évet. Amikor feldobtam ezt az ötletet az ismerőseimnek és barátaimnak, a vállbaveregetés, és éjjenezés helyett rengeteg kérdéssel találtam szembe magam: Miért megyek? Nem félek? Mi van ha majd hazaakarok jönni? és így tovább, és így tovább. Először azt hittem, elég egy félvállas válasz, hogy azért megyek mert angolt akarok tanulni, mert új barátokat akarok szerezni, mert önállóbb szeretnék lenni, elvégre még két év suli, aztán jön az egyetem, ami már kicsit jobban igénybe veszi az embert mint a gimnázium. Persze a válaszok mindenki számára kielégítőek voltak (kivéve az igazgatót, aki egyből azt kérdezte: Miért? Az iskolában nem elég jók az angolórák?!), de ahogy t...