B*tch=mean girl

Hola!

 Most is mint mindig, először a címet fogom elmagyarázni, és ha esetleg haszontalan információkkal szolgálnék, ne kövezzetek meg, de én most jöttem rá pár dologra.(nem, nem arra, hogy az ötös lottó várható főnyereménye 782 millió forint<-amúgy meg ez igaz információ, igenis lecsekkoltam mielőtt kiírtam volna. Ha esetleg a nyerőszámok is érdekelnek,írjatok privátba)

1. Bitch=mean girl (és mivel nagyszüleim is olvassák a blogot, ezért lefordítom az egyenlőségjel jobb oldalán lévő szavakat, amik annyit jelentenek, hogy gonosz lány, de a bal oldalit már kérlek fordítsátok le ti, mert nem rendelkezem annyira bő szókészlettel, hogy egy szóval szépen elmondjam mit is jelent). Tehát, nem tudom ki mennyire volt tisztában vele, de itt a B betűs szót a lányok, nem a hivatalos jól megfizetett...örömlányokra(no, no még is csak bő a szókincsem)értik általában, hanem azokra a lányokra, akik nagyképűek, gonoszak, és még sok más rossz tulajdonsággal rendelkeznek. Lehet, hogy nektek ez cseppet sem érdekes, de én például, meglepődtem. Először is azért, mert így mostmár értelmet nyert a sok ilyesféle kép, amit nap mint nap látok Facebookon is, és UTÁÁÁLOM, RÜHELLEM, KI NEM ÁLLHATOM, amikor egy lány, a k betűs szót használja egy másik lányra, irigységből, vagy csak mert úgy van kedve. Szóval itt, nem pont azt jelenti, ahogy a szótár fordítaná le, és így talán már kevésbé sértőek a képek. Persze ez cseppet sem azt jelenti, hogy ennek a szónak a másik jelentése nincs használva..
2. Fogfehérítés amerikai módra: (ezzel kb. azt érem el, hogyha hazamegyek mindenki a fogamat fogja nézni, hogy fehéredett-e....:)) ) Igen, igen és igen. Kedves nevelőanyám elmondta, hogy a csapvízbe olyan vegyszer van ami fehéríti a fogakat.

És igen, képes voltam ezt a két dolgot megszámozni:)), de ha már itt tartunk akkor nagyon röviden felsorolnék pár különbséget az otthon, és Amerika, pontosabban Texas, vagy ha még precízebben akarunk fogalmazni, San Antonio között.

1. Az iskolában nincs felelés
2. A pad és az asztal egyben van, így könnyebb őket mozgatni (kb. másfél hónap kellett amíg megszoktam, hogy nem tudok hintázni a székkel, nem tudom eltaszítani a széket az asztaltól, és csak balfelől tudok rendesen leülni)
3. Nincs ellenőrző, sem napló(ami egyenlő azzal, hogy nem tudod bekarikázni még véletlenül sem a hiányzásaidat a naplóban, na de ki mondta, hogy be akarom?!ANYU ha ezt olvasod...én sosem csináltam olyat, de tényleg.)
4. A jegyeket a netre teszik fel, amihez a szülő és a diák is akármikor hozzáférhet
5. Az órák közti szünetek öt percesek, viszont egy órás ebédszünet van, és természetesen étkezde, amint azt már láthattátok
6. Ha a suli étkezdéjében eszel, akkor a szüleid minden nap megtudják nézni, hogy mit vettél, és, hogy mennyit költöttél, mert minden diáknak van egy azonosító száma, ami nélkül nem tud enni
7. Informatika órán majdnem minden le van tiltva, ami annyit jelent, hogy az óra fele nem azzal telik el, hogy a tanár kéri a diákot, hogy ne játszon, ne 9gagezzen, ne Facebookozzon, mert ezek el sem indulnak az itteni gépeken. A youtubeon is nagyon kevés videót lehet megnézni, zenéről ne is beszélve. Olyan szinten van komolyan véve ez a dolog, hogyha az iskola wifiét használom, akkor nem is tudok Facebookozni, vagy youtubon zenét hallgatni.
8. Hangosbemondó van minden osztályban, folyósokon, udvaron
9. A suli fele, vagy leszbikus, vagy homoszexuális, de a biszexuálisokkal is jól állunk (ahogy anyukám mondaná:igen, mert jó dolgukba azt sem tudják mit csináljanak)
10. Sokkal közvetlenebbek az emberek egymással, és minden öt másodpercben ölelgetik egymást.Az I love u-ról ne is beszélve. Kisse meglepődtem, amikor az egyik barátnőm elköszönéskor utánam kiáltotta, hogy szeret, arról ne is beszélve, hogy az egész folyosó csengett bele.

Na de térjek a tárgyra, mert gondolom mindannyian számítottatok rá, hogy ez a bejegyzés inkább a Halloweenről fog szólni, mintsem a hatos lottó főnyereményéről.

Sajnos a Halloween csütörtökre esett, de ettől, meg a pénteken következő anatómia teszttől eltekintve, igenis beöltöztem, és elmentem Lizett családjával Halloweenezni. Nagyon, nagyon érdekes volt. Nem csak a Halloween, hanem az is, hogy Liz családjával voltam, és az is, hogy se az anyukája, se az apukája nem beszél angolul, úgyhogy amennyit tudtam spanyolul(ebbe az évben spanyolt is tanulok az iskolában, hogy egyúttal a románt tudjam gyakorolni, mert nagyon hasonlítanak, és nem, nem felejtettem el, hogy érettségiznem kell majd románból) a többit pedig Lizett fordította. Aznap eléggé honvágyam volt. Azért is, mert most először voltam együtt egy családdal, amióta itt vagyok, és borzasztóan hiányoztak a szüleim, a húgomról ne is beszélve, főleg, hogy Lizettnek van egy kisöccse, ami méginkább Boróra emlékeztetett, és természetesen nem felejtettem el azt sem, hogy otthon Mindenszentek volt, és azért az egy elég szép és fontos nap, arról ne is beszélve, hogy már elég régóta Szárhegyen töltöttem ezt a napot, és nagyon szerettem(most, hogy tudom milyen máshol tölteni, méginkább szeretni fogom), de itt se Mindenszentek nem volt, se Szárhegy, se család. Ennek ellenére, természetesen megpróbáltam a legjobbat kihozni az estéből, és sikerült is.

Szóval suli után Lizett anyukája eljött értünk és elhozott az iskolából majd elmentünk hozzájuk.RENGETEG, ismétlem, RENGETEG videót készítettem az egész Haloween estéről(aminek persze a negyede se fog ide felkerülni, mert nem fér), úgyhogy úgy érzem, sokat nem is kell hozzáfűznöm a dologhoz, de azért nagyjából elmondom, hogy ez a dolog úgy történik, hogy az emberek beöltöznek, és mennek házról házra cukorkáért, a házaknál pedig ki vannak ülve az emberek és várnak. Van aki jobban kidíszíti a házat Halloweenkor mint Karácsonykor, de olyan is van aki kiírja, hogy nincs cukorka, és természetesen oda nem is megy senki.(ezek a kedves, aranyos bácsik nénik a rajzfilmekből, akik kinyírnak, ha rálépsz a fűre)Mi körülbelül nyolc óra fele indultunk el. Én vámpír voltam(lightos vámpír), Lizette pedig...ahm...egy rajzfilm figura, de nem tudom már melyik:)).

Tehát, a nap így kezdődött:

Aztán elmentünk Lizettékhez, felöltöztünk, és indultunk is.

                                                        Miután begyüjtöttük a megfelelő mennyiségű édességet, elmentünk egy spanyol étterembe Liz szüleivel, és...JÓÓÓ BEVALLOM, MEGETTEM EGY FÉL HAMBURGERT!...de utána azt éreztem, hogyha még egy falatot is le kell nyeljek, akkor ki fogok hasadni mint a kis gömböc...vagy inkább nagy gömböc. Természetesen nem azért ettem meg, mert úgy szeretem, vagy úgy kívántam, hanem mert Lizette rávett. DE! Sose!SOSE,SOSE,SOSE hidd el egy amerikainak aki szeret enni, ha azt mondja, hogy:,,Nyugodtan rendelj hamburgert, ez sokkal jobb mint amit a suliba adnak, és finom friss hús van benne!'', mert biztos, hogy nem igaz!

No de kajálás után visszamentünk megint Lizették házába, és vártam, hogy Celia értem jöjjön. Addig is próbáltunk énekelni valamiket, hogy üssük az időt, de olyan fáradtak voltunk mint a kicsikutyatarka.

Tényleg nagyon sok videót csináltam, úgyhogy igyekeztem összevágni nektek a fontosabb, értelmesebb részeket. 

Közben persze más dolgok is történtek mint a Halloween. Mordecaia, a tesvére, Maria(aki Mordecai testvérének a barátnője, de mostmár mondhatni nekünk is)és én elmentünk moziba. Hát mondhatni az első amerikai mozis élményem volt. Nagyon jól telt, főleg, hogy kevesen voltunk, és én akkorákat nevettem(aki ismer tudja, hogy mekkorákat)hogy csengett a terem. De egy nagyon aranyos animációt néztünk meg, és nem csak én voltam az egyetlen, aki agyonkacagta magát.

Kettőt tippelhettek, hogy csináltam-e videót?!

 És az események történtek, és történtek. Catherinnel, akiről azt hiszem egyre többet fogtok hallani ezentúl, elmentünk vásárolni a múlt héten. Vásárlás után beültünk egy vendéglőbe vacsorázni, és csodák csodájára találkoztam egy román családdal. Ülltünk az asztalnál, és hallottam, hogy mellettünk nem angolul beszélnek, de nem figyeltem oda rendesen, mert itt minden ötödik ember spanyol, úgyhogy gondoltam spanyolul beszélnek. Aztán lettem rá figyelmes, hogy mégsem spanyolok ülnek mellettem, hanem egy román család. Egy idősebb néni volt, hetven év körüli, egy fiatalabb nő aki a lánya volt, körülbelül ötven éves, és neki a férje. Először olyan jól esett, s úgy meglepődtem, hogy még az sem jutott eszembe románul, hogy elnézést. Szerettem volna mindenképp megszólítani őket, de az Istennek se jöttek a román szavak a számra. Azt hiszem, még soha életembe nem akartam ennyire románul beszélni. Amikor mondtam Catherinnek, hogy románok ülnek mellettünk, akkor ő is egyből mondta, hogy hát szólítsam meg, s mondtam neki, hogy nem jut eszembe, hogy mit kell mondjak. Erre ő kicsit morcosan megjegyezte: Hát igen!Ez van ha az ember egyszerre több nyelvet tud.

Végül annyira elbámultam, és annyira figyeltem, és hallgattam ahogy beszélnek, hogy teljesen megfeledkeztem magamról, és az öreg nénike észrevette, hogy figyelem, és elmosolyodott. Visszamosolyogtam, és akkor a másik nő is megfordult felém, mert látta, hogy az édesanyja mosolyog nekem. Meg is ragadtam az alkalmat, és angolul megkérdeztem, hogy Romániából vannak? Mire a nő angolul vissza válaszolt, hogy igen. Nagy boldogan mondtam erre, hogy én is! Elég érdekesen éreztem magam:))Angolul mondom, hogy én is Romániából való vagyok. A beszélgetés többi része már románul, és angolul folyt, persze egy két szó eszembe jutott, de nagyon haragudtam az agyamra. Olyan volt, mintha makacskodott volna. Parancsoltam neki, hogy keresse a román szavakat, de ő csak az angol változattal tudott szolgálni. Későbbiekben kiderült, Kolozsvárról valók, de már 35 éve kiköltöztek San Antonióba. Telefonszámot cseréltünk, és mondta, hogyha bármi van, vagy segítség kell nyugodtan hívjam. Egy percig sem éreztem azt rajtuk, hogy esetleg bolondnak néznének amiért angolul beszélek román helyett, talán megértették, hogy körülbelül mi is történik most a fejembe. Nem tudom, hogy közületek ki érti amiről beszélek, lehet egyesek azt gondolják, hogy ez lehetetlen, vagy hogy már elfelejtettem teljesen románul, de ez nem igaz. Minden egyes román szót megértettem amit a néni mondott, csak nekem nem jöttek a számra a szavak. De a lényeg az, hogy nagyon jól esett. Persze az már csak hab lenne a tortán, hogyha esetleg magyarokkal is találkozhatnék, de egyelőre ez is elég volt ahhoz, hogy aznap este vigyorogva egyem meg a vacsorámat.

Búcsúzóúl pedig elmondanám, hogy ha hiszitek, ha nem egy bejegyzést megírása, minimum három órába telik.Megfogalmazni, leírni, kijavítani, újraírni, bár ezekkel sosem vacakolok sokat, inkább az telik sok időbe ameddig feltöltöm a képeket, videókat meg ilyesmi. De tudjátok:)minden egyes alkalommal, amikor megírok egy bejegyzést, mosolyogva fekszem le, amikor pedig felkelek, akkora már látom, hogy nagyon sokan megnézték a blogot, és minden olyan jól esik, hogy jönne, hogy többet és többet írjak. Annak is nagyon örülök, hogy már nem egy ember köszönte meg, hogy leírom az élményeim, mert már volt olyan aki azt mondta, hogy csak azért is, mert jól szórakozik rajta, vagy jó olvasni, volt aki azt mondta, hogy ösztönző hatással van rá a blog, és mindenki másfélét mond, de szerencsére negatív visszajelzés még nem volt. 

Legtöbbször nem osztok meg dolgokat Facebookon, mert arra gondolok, hogy inkább kiteszem a blogra, mert akkor itt csak az látja, akit tényleg érdekel. NAAAGYYYON NAAGYYON örülök, hogy ennyien érdeklődnek felőlem, vagy amerika felől, vagy csak látni akarják, hogy nő-e a hajam:)), vagy hogy változom-e meg, vagy ki tudja miért...de a lényeg, hogy nekem nagyon jól esik reggel arra ébredni, hogy több mint ezres nézettsége van a blognak.

Még 217 nap és otthon vagyok. Ha arra gondolok, milyen lesz majd ismét felülni a repülőgépre és hazamenni,lassan  érezni kezdem  az állatkertet a gyomromba. Az ember bele se gondol, hogy mit jelent az, hogy mindenhol jó de a legjobb otthon. Én nagyon megvagyok elégedve azzal amim itt van. Celiával nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, szereztem barátokat, az iskolában CSAKIS azt tanulok amit szeretek, és mondhatni azt csinálok amit akarok, ha akarom széthányom a ruháimat, s ha akarom, akkor hazajövök és megeszek fél tábla csokit ebéd előtt, amit normális esetben otthon tuti nem lehetne. Tényleg mindenem megvan ahhoz, hogy boldog legyek, és az is vagyok, és minden nap hálát adok az égnek, hogy itt lehetek, és, hogy tudom, hogy otthon a szeretteim várnak és büszkék rám. 

De az biztos, hogy azt amim otthon volt, és szerencsére még most is van, mostmár ezerszel jobban megtanultam értékelni. Nem várom el, hogy mindenki megértse amiről beszélek, bár remélem azért, hogy akik a blogot olvassák azok értik, hogy miről hablatyolok. Minden esetre , nemsokára átélem majd az első amerikai hálaadásomat is, és jövőhét utáni héten már vakáció, s party hard s minden.:))

Köszönöm szépen MINDENKINEK aki támogatott, aki gratulált, leszólított, aki meglátta a lényegét a blognak, aki kedves volt hozzám és nem voltak előítéletei(hogy Barbi elment, s akkor most biztos nagyképű), nagyon jól esik. Remélem ez a bejegyzés sem okozott csalódást:) 

Kellemes napot mindenkinek, és nemsokára újra olvashattok, de akkor már a töltöttpulykáról, ha minden jól megy.

Puszii