8 napja Amerikában

Üdv ismét.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar írni fogok, de a dolgok csak történnek, és történnek, én meg nem akarok kihagyni semmit, mindent leszeretnék írni, hogy még véletlenül se felejtődjön ki semmi.

Vasárnap elmentünk misére. FÉLRE AZ ELŐÍTÉLETEKKEL!!! Celia szabadkeresztény, ami csak annyit jelent, hogy a mise cseppeet sem hasonlított a miénkre, kivéve, hogy kaptunk ostyát, és bort(ezt mindenki megkapta amielőtt mentünk volna be az épületbe, egy kicsi poharkába, és mindenki elfogyaszthatta, függetlenül attól, hogy bűnös volt, vagy sem, mert az ő elméletük az, hogy Jézus sem tett kivételt az apostolok között az utolsó vacsoránal, pedig tudta, hogy mindegyiküknek megvan a maga bűne). A mise(nem pont mise volt, de másképp nem tudom kifejezni magam) kilenckor kezdőtött, és tizenkettő után ért véget egy kicsivel. Volt egy-két szünet, amikor zenekart cseréltek, addig ellehetett menni a wc-re, vagy akár lehetett venni popcornt, kávét, üditőket, ki amit akart. Csináltam videókat, hogy körülbelől tudjátok elképzelni, miről is beszélek, és mielőtt bárkinek sötét gondolatai támadnának...nem tértem meg, sem át, s nem is világosultam meg, csak annyi történt, hogy megnéztem, hogy is zajlik le, egy másfajta mise, mint a miénk. (sajnos nem nagyon tudtam átszelleműlni, és cseppet sem éreztem magam közelebb Istenhez, de majd belejövök)Amit a videón fogtok látni, nem minden vasárnap történik meg, de gondolom a kisebb méretű összejövetelek is, így nézhetnek ki, vagy hasonlóan. Így kezdődött:

és ilyen volt a vége:

Hétfőn pedig mi is, mint ahogy ti is sokan, csillaghullást néztünk. Természetesen kimentünk a városból, mert a fények miatt nem nagyon lehetett volna látni a csillagokat, de ahol mi voltunk ott mindent nagyon jól lehetett látni. Úgy éreztem magam, mint egy amerikai filmben, felfeküdtünk a kocsi csomagtartójára, és úgy néztük a csillagokat, miközben zenét hallgattunk. Ez mind nagyon szépen hangzik, és jó is volt, de ennek ellenére hiányzott a családom. Minél több szépet látok, annál jobban hiányoznak, de mostmár erőt vettem magamon és legyőztem a honvágyat. Csak egy kis akarat kellett hozzá, meg józan ész...Rájöttem, hogy  mindent másképpen tüntetett fel ami körülöttem volt, akárcsak egy tükör ami torzít...Belenézel, és akármilyen szépek is legyenek a dolgok, úgyis torzzá válnak...A tükröt MÉG nem sikerült összetöröm, de már eljutottam odáig, hogy nem nézek bele folyton, és mostmár meglátom a jó dolgokat is itt, nem csak a rosszakat. Szerencsére Celia bírja az éjjeli életet, úgyhogy éjjel kettőkör elindultunk vissza a városba, de nem voltunk még álmosak, úgyhogy hajnali négyig beszélgettünk, aminek másnap ittuk is a levét.

Ma pedig, mondhatni átestem az első napon a suliba, de nem volt tanítás, csak a könyveimet kellett elvennem, meg a szekrényemet megkeresem, és csináltak egy kis kártyát is a képemmel, amivel igazolni tudom magam az iskolában. A suli...ÓÓÓRIÁÁÁSI, és még annál is nagyobb. Egy velem egyidős fiú segített megkeresni a szekrényem, és panaszkodott, hogy idegesítő a tény, hogy már három éve jár ebbe az iskolába, de még mindig nem tudta megjegyezni mi hol van, és még mindig eltéved néha-néha, szóval valószínűleg nem lesz könnyű megkeresni a majd a termeket, főleg, hogy a suli legalább öt épületből áll. 

Az emberek kedvesek voltak,(talán két fokkal kedvesebbek mint otthon) de nem igazán tudtam ismerkedni, mert odakellett figyeljek minden szóra, hogy megértsem miről is hablatyolnak körülöttem. Nagyon izgultam, hirtelen elkezdett pörögni az agyam, hogy milyen nehéz is lesz majd a suli, és ezen az állapoton nem segített az, hogy megkaptam a könyveimet...

Hét tantárgyat fogok tanulni, amiből négy kötelező volt, és hármat válaszhattam. Igyekeztem úgy választani, hogy ha majd hazamegyek bár egy kicsit vegyem hasznát, viszont arra is figyeltem, hogy olyat tanuljak ami érdekel is, mert mégegyszer nem követem el azt a hibát amit otthon, hogy olyan dolgokat tanuljak amihez semmi közöm, nem is érdekelnek, és nem is fogok velük foglalkozni, és ha elvégzem a gimnáziumot, soha nem akarom látni őket többé. Ennek ellenére mateket muszáj tanulnom, mert anélkül meghalok otthon, úgyhogy azt választottam, abból is az algebrát, mert az jobban megy egy picivel. A második könyv amit láttok az a spanyol könyvem. Mivel románt nem tanulok(,,pedig úgy hiányzik''brühübühü), de érettségiznem kell belőle, ezért választottam egy hasonló nyelvet, ami még érdekel is. A harmadik könyv az amerikai történelem, ami kötelező volt, úgyhogy meg sem próbáltam alkudozni. Az utolsó pedig az anatómia és élettan, amit szintén én választottam, mert érdekelnek ezek a dolgok, és érettségezni is kell majd belőle.(mindehol csak az érettségi,blöá). Ezenkivül lesz egy zene órám, ami tulajdonképpen a kórusról szól, és egy komunikációval kapcsolatos is(hogyan fejezzük ki magunkat, blábláblá), ezeket is szintén én választottam. Sok segítséggel megtaláltam a szekrényemet, és mégtöbb segítséggel sikerült is kinyítanom, de a suli kezdésig még van másfél hét, szóval igyekszem nem stresszelni magam legalább még ezen a héten. A tanítás itt úgy működik, hogy minden órán más osztálytársam lesz(már értem miért szokott az amerikai filmekbe lenni, hogy a srác azt mondja a lánynak:,,Nem emlékszel rám, hiszen együtt járunk történelem órára'') és minden nap ugyanazt fogom tanulni, bár a sorrendet még nem tudom.

A suli ötletes kis virág formájú tollaival, és az én két jómadarammal köszönök el tőletek, akikkel nemrég beszéltem, ( Boró fel is volt háborodva, azt mondja:,, Na Barbi, megint kezdtél hiányozni, pedig már kezdtelek elfelejteni s most eszembe jutottál:)))  és akik erőt adnak a  lelkemnek nap mint nap,s szeretem imádom őket.:)és mivel otthon már bedtime van:))ezért jó éjt nektek kedves otthoniak. Szeressétek egymást, s egyetek sok házikenyeret...egyetek helyettem is.

Épp azt próbálják elhitetni velem, hogy meghalt a cicánk