Magyar gondolatok Amerikából

Kedves Ti! Hazajöttem az iskolából, ledobtam a táskámat, kezembe vettem a laptoppot, kijöttem a kertbe és nekifogtam írni. Rengeteg dolog járt a fejembe, kiválasztottam hát azt ami a leginkább átjárt a mai nap, és leírtam a bejegyzés címének. Egész héten jegyzeteltem, mert rájöttem, hogy nincs már olyan sok időm, és megszeretnék osztani veletek, minden furcsaságot, minden észrevételt, minden jó, és rossz tapasztalatot. A címben említett honvágy kiváltója nem más mint a Kodaline koncert, de természetes nincs olyan nap, hogy ne gondolnék haza. A napjaim most már nagyjából zökkenőmentesen telnek, teljesen beolvadtam az amerikai környezetbe, megeszem a szalámis pizzát, azt mondom, hogy: ,,This is so funny'', miközben az arcom meg se rezdül. Nem érdekel ha a folyóson rámtaposnak, megjátszom magam ha meg kell, fintorgok a sulis koszton, és minden nap felülök a híres amerikai sárga suli buszra.  Mostanában viszont egyre többet gondolok a hazamenetelre. Nem csak pozitív, hanem neg...

Kedves Ti. Huh. Azt hiszem, most először izgulok nagyon-nagyon, mielőtt nekifognék írni. Attól félek, hogy nem fogom megtalálni azokat a szavakat amivel ezt a történetet le kellene írnom. Szeretném, ha megértenétek ami történt, ha nem gondolnátok túl, ha sikerülne köntörfalazás nélkül leírni, nem elhallgatni semmit, de túl sokat se szeretném osztani a dolgot. És tessék, már el is van bonyolítva. Most az egyszer a bejegyzés címe kerek perecen azt jelenti ami történt. Elköltöztem Celiától. Furcsa ezt így leírni. Az első hat hónap rengeteg dolgot adott nekem, többek közt egy barátnőt Celia személyében. Azt hiszem a hirtelen jön, hirtelen megy dolog mégiscsak igaz az emberi kapcsolatok többségére. Viszont azt elmondhatom, hogy a Celiaval való kapcsolatomból is sokat tanultam.Milyennek kell lennem, milyennek nem, tanultam a hibáiból, és most már azt is tudom, hogy egy ötvenhárom éves nő, és egy tizenhét éves lány, kislány, leánka, nevezzük aminek akarjuk, nem lehetnek barátok. Olya...

Kedves Ti! Tudom, már ezer éve nem írtam, pedig rengeteg dolog történt, de nem volt időm leülni és nyugodtan leírni az eseményeket, egészen mostanig. Pont ezért lesz ez a bejegyzés kissé hosszabb, mint általában. Enjoy it. Először is, még december első napjaiban, Celia előrukkolt az ötlettel, hogy menjünk be a belvárosba. Nekem fogalmam sem volt hova megyünk, csak beültünk a kocsiba, és elindultunk. Mikor megérkeztünk a célponthoz, és kiszálltunk az autóból, én csak pillogtattam, és csodálkoztam, mert olyan volt, mintha egy elhagyatott helyen lettünk volna. Aznap nagyon hideg volt, de szerencsére Celiának volt egy plusz kabát a kocsijába, úgyhogy nem fagytam le annyira amennyire számítottam rá, de nem éreztem magam egy Victoria Secret angyalnak se bebugyolálva abba a kabátba, az is biztos. Szóval megérkeztünk, és legalább tíz percig kerestük a helyet, vagyis én nem kerestem, mert azt sem tudtam mit kell keresni:)), de alig vártam, hogy bemenjünk valahova, mert tényleg nagyon hid...

Hola!  Most is mint mindig, először a címet fogom elmagyarázni, és ha esetleg haszontalan információkkal szolgálnék, ne kövezzetek meg, de én most jöttem rá pár dologra.(nem, nem arra, hogy az ötös lottó várható főnyereménye 782 millió forint<-amúgy meg ez igaz információ, igenis lecsekkoltam mielőtt kiírtam volna. Ha esetleg a nyerőszámok is érdekelnek,írjatok privátba) Bitch=mean girl (és mivel nagyszüleim is olvassák a blogot, ezért lefordítom az egyenlőségjel jobb oldalán lévő szavakat, amik annyit jelentenek, hogy gonosz lány, de a bal oldalit már kérlek fordítsátok le ti, mert nem rendelkezem annyira bő szókészlettel, hogy egy szóval szépen elmondjam mit is jelent). Tehát, nem tudom ki mennyire volt tisztában vele, de itt a B betűs szót a lányok, nem a hivatalos jól megfizetett...örömlányokra(no, no még is csak bő a szókincsem)értik általában, hanem azokra a lányokra, akik nagyképűek, gonoszak, és még sok más rossz tulajdonsággal rendelkeznek. Lehet, hogy...

Szervusztok. A vicces az, hogy mindig amikor azon gondolkodom, mit is írhatnék a blogba, s bánkódom, hogy semmi izgis nem történik, s szeretnék már írni, de nem tudok, mert nincs amiről, akkor mindig történik valami ami az írásra ösztönöz. Normális esetben már mindenki fejében megfogalmazódott a megfelelő történet, ami a legjobban talál a bejegyzés címéhez. Valószínű, hogy a legtöbb ember azt gondolja, hogy csak hülyéskedek, vagy, hogy a címnek semmi köze nincs ahhoz, amiről írni fogok. Hát most szólok, hogy pontosan arról lesz szó ami a címben szerepel. De nem a bankrabló szemszögéből.(és akkor most elképzelem, ahogy az emberek kilépnek a blogból:,,Franc! Tudtam, hogy nem is rabolt ki egy bankot, s nem is ült a sitten...'' Nem tudom már milyen nap volt, nem is ez a lényeg. Az iskolám, HA jól tudom hét epületből áll, de azért nem vagyok benne biztos, mert nem jártam még az egészben. Az egyik kedvenc órám a kommunikáció, mert úgy gondolom az egyik legfontosab...